A járványvédelem fejlesztésének új iránya - nano maszkok

A 2019-es újszerű koronavírus-tüdőgyulladás, amely először Vuhanban jelent meg és az egész országot feldúlta, pánikot keltett a társadalomban, és jelentős hatással volt a nemzetgazdaságra. Ez egy másik légúti fertőző betegség, amely a 2003-as SARS után terjedt el országszerte.

Megállapítást nyert, hogy a 2019-es új koronavírus a hetedik ismert koronavírus, körülbelül 80-120 nanométer átmérőjű, amely gerinceseket, például embereket, egereket, sertéseket, macskákat, kutyákat, farkasokat, csirkéket, szarvasmarhákat és madarakat fertőzhet meg. A fertőzés fő módja a köhögésből vagy tüsszögésből származó cseppecskék. Tekintettel erre az átviteli módra, a fertőzés útja a legtöbb esetben a vírusvektorral való közvetlen érintkezést jelenti. Jelenleg nincs specifikus kezelés a vírus ellen. A zsúfolt nyilvános helyekre járás kerülése, a fertőzött betegekkel való érintkezés kerülése, valamint a gyakori kézmosás a fő megelőzési módszerek jelenleg.

A maszk viselése fontos eszköz a vírus terjedésének elkülönítésére, a fogékony csoportok védelmére és a hatékony egyéni védelem elérésére. Jelenleg a maszkok a baktériumokat és a PM2.5-részecskéket főként kétféle módon tudják elkülöníteni: (1) Elektrosztatikus adszorpció, amely egy aktív izolációs módszerhez tartozik, vagyis a maszk középső rétegében lévő rostok közötti elektrosztatikus erőt használják adszorbeálja a baktériumokat és az apró részecskéket (2) Fizikai izolálás, amely egy passzív izolálási módszerhez tartozik, vagyis magának a maszknak a kis pórusú szerkezetének felhasználása a baktériumok és vírusok inváziójának megakadályozására. Ezek közül a fizikai izolálási módszer elsősorban a baktériumok és finom részecskék gravitációs hatását, elfogó hatását, diffúziós hatását és tehetetlenségi hatását használja.

Az általános orvosi sebészeti maszkok tervezési követelményei, hogy képesek blokkolni a 3 mikronnál nagyobb átmérőjű bakteriális aeroszol részecskéket. A maszk magrétegének nagy pórusátmérője van, ami nem tudja tökéletesen megvalósítani a baktériumok és vírusok kis részecskéinek fizikai izolálását. A módszer elsősorban elektrosztatikus adszorpció. A viselési idő növekedésével (például 1-2 óra) azonban a viselő légzése és egyéb emberi tevékenységei miatt a maszk nedves, elektrosztatikus adszorpciós képessége gyengül, és az izolációs hatás fokozatosan romlik. Tekintettel a vírus apró méretére, a hagyományos orvosi sebészeti maszkok nem képesek hosszú távú és hatékony izolációs védelmet elérni.

Nano maszkok hatékony szűrési teljesítményük miatt nagy hatékonyságú orvosi védőmaszkokká váltak. A hagyományos orvosi maszkokhoz hasonlóan a nano antibakteriális maszkok is tartalmaznak egy külső réteget, egy középső réteget, egy belső réteget, fülhurkokat, orrcsipeszeket és egyéb részeket. A nanomaszkok sajátossága, hogy a középső réteget kisebb pórusméretű (100-200 nanométeres) nanomembránok, általában PTFE anyagok alkotják. Az egyirányú vagy biaxiális nyújtási módszerrel előállított PTFE fólia felületén pókhálószerű mikropórusos szerkezet található, és a háromdimenziós szerkezetben nagyon összetett változások vannak, mint például hálózati kapcsolat, lyukbetét, pórushajlítás, így kiváló felületi szűrés. Jellemzők. Az ennek az anyagnak a felhasználásával készült nanomaszkok jellemzői a magas védőhatékonyság, hosszú élettartam, könnyűek és légáteresztőek, és új irányt jelentenek a maszkok fejlesztésében a jövőben. Jelenleg azonban az ilyen maszkok viszonylag drágák, és nem tudják teljesen helyettesíteni a hagyományos maszkokat. (Guo Xiaogang, a China Composites Society tagja)